34. fejezet

Sziasztok! Rengeteg késéssel meghoztam az új részt:) Remélem nem hagytatok még el és tovább olvassátok a történetemet. Jó olvasását!

London egyik leghíresebb, legnagyobb kórházába mentünk. A kórház akkora volt, hogy háromszor el is tévedtünk, de végre ott álltunk Harry apja kórterme előtt. Lassan benyitottunk és rögtön ránk kapta a tekintetét. Rám mosolygott és amint a fiára nézett a szeme csillogni kezdett.

-Szervusztok-köszönt halkan. Leültünk az ágy melletti székekre.

-Ki ez a gyönyörű lány, fiam?-nézett rám.

-Ő itt Abby a barátnőm-nyomott egy puszit az arcomra.

-Örülök, hogy megismerhetem-mosolyogtam rá.

-Ó ugyan-legyintett-Nem vagyok én olyan öreg, nyugodtan tegezz aranyom-simította meg gyenge kezével a karom.

-Édes fiam úgy örülök, hogy bejöttél-nyúlt most Harry kezéért, de ő elhúzódott.

-Ne várj többször-vetette oda Harry.

-Sajnálom! Nagyon, nagyon sajnálom fiam! Nem kerestelek, tudom és már ezerszer megbántam mindent. Ha tehetném visszaforgatnám az időt és minden teljesen más lenne-mondta halkan Drake és könnybe lábadt a szeme.

-Javul az állapotom és ha kiengednek innen esküszöm mindent bepótolunk-szaladt le egy könnycsepp az arcán, majd követte száz. A korához képest az arca fiatalos volt, most viszont meggyötört és fáradt.

-Eddig is megvoltam nélküled, ezután is megleszek-állt fel és az ajtóhoz ment-Gyere Abby-szólt rám mire megsimogattam hideg kezét és oda súgtam.

-Nem lesz semmi baj! Ne add fel!-majd kimentem Harry után, aki egy kórházi széken ült.

-Ez mi volt?-ültem le mellé.

-Sajnálom, de egyszerűen nem tudok rá nézni, beszélgetni vele és úgy csinálni, mintha a gyerekkoromat együtt éltük volna meg, mint a normális apa-fia-remegett meg a hangja.

-Szeret téged-simogattam meg a hátát-Mindennél és mindenkinél jobban.

-Ezt honnan tudod?-nézett rám, majd letörölt egy könnycseppet.

-Láttam a szemében-mosolyogtam biztatóan.

-Hidd el mindennél jobban szeretnék vele jóba lenni, és apaként ránézni de nem megy-sírt.
-Nyugodj meg-simogattam a hátát, mire felém fordult és átölelt. Megtört és most egy biztonságos, erős támaszra van szüksége ugyanúgy, mint az apjának és én mindkettőjüknek megfogom adni ezt a biztonságot.
-Haza menjünk?-bújtam ki az öleléséből, hogy rá tudjak nézni. Sose láttam még ilyen sebezhetőnek.
-Fiam-hallottuk meg Drake hangját. A hang irányába fordultunk. Drake állt a kórterme ajtajában egy szál köntösben és egy járókerettel-Szeretlek-mondta halkan, de mindketten hallottuk-Nagyon szeretlek!
Harry nem mozdult csak nézte az apját
-És arra kérlek, ha már soha többet nem látjuk egymást legalább erre a gyönyörű lányra vigyázz.Legalább őt ne veszítsd el!-nézett rám én pedig csak rámosolyogtam és Harry megsimogatta a hátam. Láttam Harryn, hogy valamin nagyon gondolkozik és talán a "soha" fogalmát ízlelgette. "Soha többet nem látjuk egymást"
Harry pár pillanat múlva elengedett és oda sétált az apjához, majd hosszan és teljes szeretettel átölelték egymást. A nap további részét a kórházban töltöttük Drakkel. Lementünk a társalgóba, kivittük a kertbe levegőzni és Harry és Drake egyfolytában beszélgettek. Nem fogytak ki a beszédtémákból, most mindent megbeszéltek és rendbe raktak mindent. Drake arca estére kipirult és sokkal élettel telibb volt, mint reggelt. Ha így folytatjuk jó úton halad a gyógyulás felé. Este a kórházból nem haza mentünk, hisz ott van Louiska, hanem Harry elvitt egy csodás étterembe.
-Láttad milyen jól nézett ki estére?-kérdeztem meg, mire Harry bólintott és elmosolyodott.
-Láttam és nagyon örülök, de most inkább ne apámról beszélgessünk-nézett rám azzal a gyönyörű zöld szemével. A vacsora végére akkora hasam lett, mint egy terhes kismamának.
-Többet ne hozz ilyen helyre-dőltem hátra a széken.
-Miért?
-Azt akarod, hogy meghízzak?
-Úgy is te lennél a világ legszebb lánya-állt fel az asztaltól és elém jött. Rám adta a kabátomat, mint egy igazi úriember és szembe fordított magával, majd szenvedélyesen megcsókolt.
-Mi lenne ha a ma estét egy szállodában töltenénk?-puszilta meg az ajkam.
-Rendben-egyeztem bele. Beültünk Harry Range Roverjába és elvezetett a szállodáig. Egy öt csillagos, luxus hotelba hozott és ezt még tetőzte, hogy a tetőtéri, elnöki lakosztályba voltunk. Mire megnéztem hol fogunk eltölteni egy estét fájt a lábam.
-Tetszik?-fonta derekam köré a kezét.
-Nagyon szép, de nem sok ez egy kicsit? Nem kell elkényeztetned-simogattam meg az arcát.
-Neked csak a legjobbat. Imádlak!-csókolt meg. Nyelve azonnal utat tört a számba és ledöntött a hatalmas franciaágyra.