39. fejezet

-Te normális vagy?-rikácsolta Bella.-Két óra múlva indul a repülőnk-jött mellém.
-Amin Abby nem lesz rajta-jött felém Harry egy lépést.
Bella megfogta a kezem, és húzni kezdett az ajtó felé.
-Hidd el, hogy rajta lesz-nevetett fel gúnyosan barátnőm.
Abby-hallottam meg Harry könyörgő hangját-Ne menj el, kérlek!
-Mi ez a zaj?-jött le a lépcsőn Louis. Már csak ő huányzott.
-Abby menjünk, még jegyet kell venni-nézett szúrósan Harryre.
-Jegyet?-vonta fel a szemöldökét Louis-Nyaralni mész?
-Elköltözök-néztem mélyen Harry szemébe, majd belekaroltam Bellába és kimentünk a taxihoz.
Vettünk nekem egy új jegyet és már csak egy óra volt az indulásig.
-Jól vagy?-szorította meg a kezem. Elmosolyodtam és bólintottam.
-Egy szemét alak, de mindennél jobban szeret téged.
-Azért fekszik le a szakításunk óta minden este más csajjal, igaz?-emeltem rá a tekintetem.
-Ennek mennyi az igazság alapja?
-Sok. Liam mondta-Bella elkapta a tekintetét és hirtelen témát váltott.
-Elmegyek egy kávéért. Te kérsz valamit?
-Nem, köszi-olyan sok ember volt, hogy Bella amint felállt a székről valaki le is csapott a mellettem lévő helyre. Nem néztem fel, inkább olvastam tovább az újságot amit a bejáratnál nyomott a kezembe egy szőke bombázó.
-Ne szállj fel arra a gépre-hallottam mellőlem egy ismerős hangot.
-Ha ezért jöttél ide már mehetsz is. Biztos, hogy fent leszek azon a repülőgépen. Amúgy is, miért nem ő jött? Miért téged küldött?
-Nem is tudja, hogy én itt vagyok-nézett rám Louis.
-Miért maradjak itt?
-Szeret téged-nyúlt a kezemért, de elhúztam-Amióta szakítottál vele teljesen összetört. Minden este a sárga földig issza magát.
-Mi?
-Nem csajokkal volt. Az egyetlen társasága én voltam és a pia. Minden nap a bárban voltunk és rá se nézett egy lányra sem-mondta Louis. Nem kaptam levegőt!! Nem tudtam gondolkozni.  A csöndet Bella törte meg.
-Mindjárt ind... Ez mit keres itt?
-Ki volt az a lány akit megcsókolt a kórházban?-fordultam Louis felé, Bella kérdésére oda se figyelve.
-Alexa. Harry eső nagy szerelme. Vele volt az első csók, vele feküdt le először. Alexa mindig is egy nyomulós picsa volt. A lány teljesen beteg. A kórházban Alexa erőszakoskodott, hogy csókolja meg és utána békén hagyja örökre. Az a csók volt a búcsú.
-A 213-as járatra megkezdtük a felszállást-jött egy mély, férfi hang a hangszóróból.
-Abby ideje menni-fogta meg Bella a csomagjait, de csak ültem tovább a széken és néztem a repülőgépeket az ablakból.
-Abby?!!
Szeret téged. Nem nézett rá más lányra. Szeret téged. Szeret téged. Szeret téged. Szeret téged. 
-Nem szállok fel a repülőre-nyögtem ki még mindig az ablakon kibámulva. Semmit nem éreztem. Üres voltam legbelül, de tudtam mit akarok. És az nem Sydney-ben van. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.
-Menjünk innen-nevettem fel. Bepakoltunk Louis kocsijába és indultunk. Nem kérdezett semmit, tudta hova kell mennünk. Leállt a kocsi, a szívem pedig felgyorsult. Halkan benyitottunk. Én az előszobában maradtam és a fal mögül kukucskáltam.
-Elment, igaz?- a szívem összeszorult a hangjára.
-Sajnálom haver-ült le Louis a kanapéra. Harry felállt és bement a konyhába. Louis hirtelen rám kapta a tekintetét és mutatta, hogy menjek fel Harry szobájába. Óvatosan felmentem, halkan bezártam az ajtót és leültem az ágyára.  Tipikus Harry illat volt, amitől felébredtek a pillangók a gyomromban.
-Ne ülj le!-halottam Louis hangját. Hirtelen nem tudtam, hogy nekem mondja, vagy Harrynek.-Menj a szobádba! Van egy ajándékom hátha nem leszel olyan szomorú.
Hallottam Harry lassú lépteit majd nyikorgott az ajtó és szemben álltunk egymással.
-Szia-mosolyodtam el. Harry felnevetett, tett két nagy lépést felém és már csókolt is. Keze bejárta az egész testem.