16.fejezet

-Nem látsz a szemedtől?-néztem a nekem jövőre és megtorpantam. Egy szőke hajú, gyönyörű kék szemű srác nézett rám.
-Én nem látok? Hisz te jöttél nekem-védte magát. Nahát! Gyönyörű kinézet és rémes modor.
-Mit csinálsz, seggfej?!-jött dühösen Josh felénk. Megfogta a pólóját és neki szorította a szőkét a falnak.
-Héé Josh-üvöltve próbáltam szétszedni őket, de Josh mintha meg se hallotta volna lendítette a karját. A szőke srác próbált védekezni vagy kiszabadulni, esetleg megütni Josht, de a volt pasim erősebnek bizonyult. Gondolkozás nélkül ugrottam Josh hátára mire a karja megállt a levegőben és ütni kezdtem a hátát.
-Állj le Josh!-ordítottam még mindig. A suliból mindenki ott állt és nézte ezt a kis incidenst, de egyik se segített volna. Minek is. Lány vagyok megbirkózok két idegbeteg fiúval akik szét akarják verni egymás pofáját. Josh háta fel-le emelkedett és a légzése kezdett egyenletessé válni így leugrottam a hátáról. Josh rögtön hátrált két lépést a sráctól aki ahelyett, hogy elfutott volna vagy bármit csinált volna gúnyosan mosolygott.
-Mit mosolyogsz, faszfej?-idegesedett ismét Josh és közelebb lépett a még mindig nyugodtan mosolygó fiúhoz.
-Leállított a csitrid-bökött a fejével felém-Gyáva pöcs vagy-köpte a szavakat és tudtam, Joshnak ennyi kellett, rögtön ütni kezdte a srác pofáját, de a szőkeség se hagyta magát. Tudtam, hogy már nem tudnám leállítani őket. Josh nem hagyja, hogy egy ilyen kölyök kinézetű srác így beszéljen rólam.
-Most azonnal hagyjátok abba!-szólt a hátam mögül egy mély, erélyes hang. Nem is kellett megfordulnom tudtam ki az. Az igazgató! A két srác rögtön abbahagyta a verekedést és felálltak. Josh orrából folyt a vér, a szőkeségnek pedig a szájából és a szeme már most fel volt dagadva.
-Mit műveltek? Most azonnal az irodámba!-mutatott a folyosó végére dühösen. A két fiú, egymás mögött ballagtak végig a folyosón, mintha a kivégzésükre mennének. Várjunk csak! Oda is mennek, hisz vagy kirúgják mindkettőt vagy nagyon nagy szerencséjük lesz. Bella sokkot kapott így egy végzős srác elvitte az orvosiba a többiek pedig döbbenten néztek rám és a vértócsára.
-Jól vagy?-jött elém egy másik végzős fiú. A lábaim remegtek és hányingerem volt. Nem tudtam mást csinálni csak beszaladtam a legközelebbi lány mosdóba. A csapnak támaszkodva néztem a tükörképem. Valaki bejött. A srác volt aki az előbb megkérdezte minden rendben van-e.
-Ez a lány mosdó-nem néztem rá, farkasszemet néztem a tükörképemmel.
-Leszarom-vonta meg a vállát és közelebb jött. Sötét hajából pár tincs a homlokán volt és neki volt a világ legsötétebb kék szeme. Piercing volt a nyelvén, észrevettem ahogy beszélt. Párszor már láttam Joshal, talán az egyik haverja lehet.
-Menj haza! Pihend ki magad-mondta óvatos mosollyal mire végre ránéztem-Majd azt mondom, hogy rosszul lettél.
-Nagyon aranyos vagy, de semmi bajom-nyitottam meg a csapot és jéghideg vízzel megmostam a kezem majd az arcom.
-Te tudod-vonta meg a vállát és kifelé vette az irányt.
-Várj!-szóltam utána mire megállt és megfordult -Köszönöm-mosolyogtam és átöleltem, kiléptünk a női mosdóból, de addigra már senki nem volt a folyosón. Elköszöntem a sráctól és mentem a matek teremhez, de amikor benyitottam és nem az én osztályom volt bent, eszembe jutott, hogy nem is matek van hanem földrajz. Ügyes vagy Abby! Kicsengetés után elindultam a menzára és pont akkor jött ki az orvosi szobából Bella és a végzős fiú aki elkísérte őt. Nevetgéltek és Bella elég sokszor "véletlenül" hozzá is ért a fiúhoz.
-Sziasztok!-köszöntem és szúrós tekintettel néztem Bellára-Ne haragudj-néztem a fiúra-De négyszemközt szeretnék beszélni Bellával-húztam el az ebédlőbe. Leültünk egy üres asztalhoz.
-Te mit csináltál?
-Mit? Semmit!-nézett rám értetlenül Bella.
-Láttam eléggé bejön a végzős srác.
-Helyes meg minden, de buzi-mondta ki én pedig nem bírtam és kiszakadt belőlem a nevetés. Már pont megettük az ebédünket amikor belépett Josh mögötte pedig a szőke fiú. Olyan csend lett egy másodperc alatt, hogy csak a légy zümmögését lehetett hallani. Egyenesen felénk jöttek. Felálltam és kérdőn néztem Joshra.
-Mi volt?-kérdeztem idegesen.
-Fél évig én takarítom a tantermünket-nyögte ki és a megkönnyebbüléstől felsóhajtottam, olyan szorosan öleltem át Josht, hogy féltem megfullad.
-Azt hittem kirúg-súgtam a fülébe és elváltam tőle.
-Protekciója van-motyogta a szőke srác.
-Mi?-néztem értetlenül a szőkére majd Joshra.
-Nem beszélhetnénk meg ezt valahol máshol?-suttogta és körül nézett. Mindenki minket figyelt és még mindig halálos csönd volt. Megfogta a kezem, összekulcsolta ujjainkat és kihúzott a folyosóra.
-Mi az, hogy protekciód van?-kérdeztem ő pedig csak beletúrt a hajába és végtelennek tűnő percekig csak némán néztünk egymásra.
-Az igazgató a nagybátyám-nyögte ki végre.