2013. december 18., szerda

25.fejezet



Jaj, istenem! Göndör fürtjei csapzottan, össze-vissza álltak. Hideg novemberi időben ő egy szál pólóban és fekete farmerban volt. A felsője vizes volt, vagyis csak remélni tudom, hogy az víz volt és nem valami más...
-Eresszetek már el-próbált beszélni. Ahogy meghallottam a hangját a gyomrom görcsbe rándult. Olyan rég hallottam már ezt a gyönyörű hangot, hogy rögtön hevesebben kezdett dobogni a szívem.
-Hívunk magának egy taxit-szólalt meg az egyik betonfal aki Harryt hozta ki a bárból.
-Bent maradt a csajom-kezdett rángatózni, hogy kiszabaduljon a két szekrény szorításából.
-Majd keres magának egy másik nyálficsúrt-vonta meg a vállát a bal oldali betonfal. Szóval ez alatt a pár nap alatt, amíg nem találkoztunk, addig se változott semmit. Sorra dugja a nőket..
-Abby??!-összerezzentem ahogy hirtelen a nevemen szólított. Ránéztem és az arcán hihetetlenül szép mosoly terült el. Leléptem az utolsó lépcsőfokról és elindultam a másik irányba.
-Abby!-ordított torka szakadtából majd hallottam, hogy elkáromkodja magát amin elmosolyodtam. Hátrafordultam és Harry futott felém, a két betonfal pedig csak meglepetten álltak ugyanott ahol eddig csak most már Harry nélkül.
-Abby!Abby, állj meg!-ordítását már közelről hallottam, így gyorsabbra vettem a lépteim. Kifáradtam, lelassultam így utolért, megfogta a csuklóm és maga felé húzott. Lehet általánosban komolyabban kellett volna vennem a tesi órákat, és akkor elfuthattam volna Harry elől. Végigmért majd lustán elmosolyodott.
-Undorító!-motyogtam-Mondd Harry! Hány lánnyal feküdtél le az elmúlt egy héten?-néztem rá. Eltorzult az arca és megvonta a vállát-Na látod ezért vagy undorító. Most pedig menj vissza a csajodhoz akit éppen ma felszedtél egy dugásra és engem felejts el-mondtam csalódottan és ismét elindultam, de már nem követett.
...
A telefonom monoton csörgésére keltem. Felültem, hogy jobban halljam hol a telefonom, de rögtön meg is bántam. A fejem rohadtul lüktetett és hányingrem volt. Amint megtaláltam a telefonom gyorsan felvettem.
-Szia, édesem-hallottam meg Josh hangját.
-Jó reggelt.
-Reggel? Szerelmem, kettő óra-tájékoztatott Josh.
-Ja-nevettem fel.
-Átmehetek? Fontos megbeszélni valónk lenne-vált idegessé a hangja.
-Gyere persze-tettük le a készüléket. Befutottam a fürdőbe, megmostam az arcom, felöltöztem és már itt is volt. Leszaladtam, de nagyi már ajtót nyitott. Megkínálta a most készült pogácsájával, de Josh visszautasította és rám nézett. Az arca fura lett, felmentünk a szobámba, leültem az ágyra és rögtön neki is kezdett.
-Ma edzésen az edző mondott valamit-túrt a hajába és fel-alá járkált a szobámban, én pedig kíváncsian néztem.
-Azt mondta, hogy a legutolsó meccsünkön ott volt egy amerikai edző, és felfigyelt rám. Tegnap pedig Travis edző bá-t felhívta, és felvételt nyertem egy Los Angeles-i focicsapatba. Kollégiumban laknék teljesen ingyen, de tőled 1900 km-re. Választhattam. Elfogadom vagy itthon maradok -a szívem egy pillanatra megállt. Még reggel van, fáj a fejem, másnapos vagyok így nehezen hittem el, hogy ez a valóság. Josh még mindig ide-oda járkált és engem fürkészett, de már nagyobb szelet csinált, mint nyáron a ventilátorom.
-És a te választásod-néztem Joshra-Igen volt-mondtam halkan és vártam, hogy magához húz, megcsókolt és azt mondja "csak vicc volt" de nem mondta.
-Ne haragudj rám!-térdelt le elém-Ez a nagy lehetőség. Erről álmodoztam öt éves korom óta, és most valóra válhat az álmom-fogta meg a kezem.
-Szóval szakítunk-remegett a hangom. Nem sokon múlt, hogy elbőgjem magam.
-Bármikor meglátogathatsz, és én is gyakran haza fogok jönni-puszilta meg az ujjaim. Rosszul voltam, de már nem a másnaposságtól.
-Ne sírj kérlek-törölte le az ujjával a kicsordult könnyem-Így még nehezebb itt hagynom téged-csuklott meg az ő hangja is. Felállt, és magával húzott engem is.
-Két óra múlva indul a gépem-hihetetlen fájdalom suhant át az arcán, én pedig nem bírtam tovább sírni kezdtem.
-Tudom, hogy erre vágytál kiskorod óta, és most hogy esélyed lett arra, hogy teljesüljön persze, hogy elválaltad. Teljes mértékben megértelek és támogatlak, de eszméletlenül fogsz hiányozni-a könnyeim Niagara vízesésként folytak le az arcomon.
-Szeretlek-csókolt meg-Szeretlek Abby-fogta két keze közé az arcom.
-Szeretlek Josh- hunytam le a szemem és puha, nedves ajka hozzáért az enyémhez. Lassan, érzékien csókolt. Mindketten tudtuk, ez az utolsó csókunk . Hosszú percek múlva elváltunk egymástól. Megfogta a kezem és lementünk a bejárati ajtóhoz.
-Ha oda értél hívj fel, kérlek-töröltem le a könnyem. Bólintott, adott egy utolsó puszit a homlokomra, elengedte a kezem és kilépett az ajtón. Mosolyogtam. Mosolyogtam hisz így lesz a legjobb. Valóra váltja az álmát és boldog lesz. Nekem pedig ez a legfontosabb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése