2013. december 27., péntek

28.fejezet

Így karácsony után kedveskedem nektek egy új résszel:) Remélem mindenkinek  boldogan telt a karácsony! Jó olvasást!

-Abby, drágám kelj fel!-simította meg valaki az arcom. Tudtam, ha kinyitom a szemem éles fájdalom hasít a fejembe, de hang alapján nem tudtam felismerni ki simogat, ezért nagyon lassan nyitottam ki a szemem. Nagyi ült az ágyam szélén egy tálcával.
-Hány óra?-morogtam csukott szemmel.
-Dél-válaszolt nagyi-Hoztam neked fájdalomcsillapítót-adta a kezembe a kis gyógyszert és egy pohár vizet . Miután lenyeltem, Chanel ugrott az ágyamra, és egy nyálas puszival üdvözölt.
-Hogy jöttem haza?-néztem nagyira, közben Chanel-t simogattam, aki elterült az ölemben.
-Harry hozott haza taxival. Mondtam neki, hogy maradjon itt éjszakára, de ragaszkodott haza menni.
-Semmire nem emlékszem-nevettem fel.
-Semmire?-kérdezett vissza.
-Addig emlékszem, hogy Bellával a pulton táncolunk. Onnan teljes képszakadás-nagyi ezen csak nevetni tudott.
-Egyszer 19 éves az ember nem igaz?-mosolygott aranyosan és felállt.
-Leviszem ezt az ördögöt sétálni-fogta meg Chanel-t, de megállítottam.
-Hagyd csak, leviszem én. Nem árt egy kis friss levegő-másztam ki az ágyból, és csak remélni tudtam, hogy nemsokára hatni fog a gyógyszer. Amíg én aludtam nagyi vett Chanel-nek pórázt, meg minden ilyen fontos kelléket így felöltöztem és kimentünk a parkba. Chanel épp egy fűcsomót szaglászott amikor valaki kocogni kezdett mellettem, a szívinfarktust hozva rám.
-Megijedtél, cica?-mosolyra görbült a szája.
-Abby vagyok-nyújtottam felé a kezem, hogy jelezzem Abby a nevem nem cica, mire felnevetett. Oda sétált Chanel-hoz, és megsimizte.
-Hogy vagy?-nézett fel. Háh, végre ő néz fel rám, és nem én rá. Szörnyű 160 centinek lenni, mindenkire felfelé kell néznem.
-Borzasztóan. Nem látszik?-mutattam a fejemre, ami úgy nézhetett ki, mint egy szarcsomó.
-Gyönyörű vagy-állt fel és elém jött. Van valami ami piszkálja a csőröm mióta felkeltem. Ha már így összefutottunk, rá is kérdezek.
-Csókolóztunk tegnap éjjel?-valami halvány kép ugrott a szemem elé, amikor kinyitottam a szemem a szobámban. Szorosan egymáshoz simulva állunk, és közelít hozzám Harry, de többre nem emlékszem.
-Igen-bólintott, én pedig bepánikoltam. Megcsókoltam ezt a fél istent és nem is emlékszek rá? Nane!
-Nem lehetett valami emlékezetes, mert abszolút nem rémlik.
Nevetni kezd.
-Csak vicceltem. Nem csókolóztunk-hajolt közelebb hozzám-Ha én megcsókollak, arra örök életedben emlékezni fogsz. Mindig.-jött a nagyképű válasz mire forgatni kezdtem a szemem.
-Akkor az a több száz lány, akivel dugtál, az se fogja soha elfelejteni a csókod?-böktem oda diadalittas mosollyal.
-Egyiket sem csókoltam meg úgy, ahogy téged csókolnálak-suttogta. Éreztem mentolos leheletét, a térdem meg remegni kezdett. Ekkor hirtelen kirándult a kezemből a póráz, és Chanel szaladni kezdett egy nagy kutya után. Harry odakapta fejét, és rögtön cselekedett is. Szaladni kezdett Chanel után, én pedig Harry után.
-Chanel, állj meg!-ordítottam lihegve, de erre a kutyám csak még gyorsabban szaladt az üldözött kutya felé.
-Harry kapd el-utasítottam a rohanó fiút, én pedig összeestem a földre. Kapkodtam a levegőt, és próbáltam nem meghalni.
-Jól van kisasszony?-bukkant fel egy öreg fej, mire csak felmutattam a hüvelykujjam, hogy minden oké. Felemeltem a fejem, hogy szétnézzek üldözik-e még egymást, de a park másik végében állt Harry, Chanel és az üldözött kutya, így felálltam és oda sétáltam hozzájuk.
-Lemaradtál?-nevetett Harry.
-Két méter után eldobtam magam a földön-lihegtem még mindig.
-Az te voltál? Azt hittem egy hülye öregember napozik-röhögött.
-Na gyere te rosszaság-vettem fel az ölembe a kiskutyám.-Te hogy, hogy még csak nem is lihegsz?
-Rendszeresen futok, és járok edzeni-mosolygott, hogy én még mindig nem veszem normálisan a levegőt. Már értem miért van olyan istenien kockás hasa és izmos karja, mellkasa, háta.-Neked sem ártana egy kis edzés.
-Talán majd ráveszem magam, és elmegyek Bellával-ültem le egy padra.
-Na azt már nem-ült le ő is-Bella is ugyanolyan lusta, mint te-bökte meg a vállam-Holnap reggel kezdjük-kacsintott.
-Mit?-fordultam felé.
-Az edzést. Együtt edzünk-állt fel-Holnap reggel kezdés-kacsintott ismét, és elfutott.
Huh...Azt viszont nem tudja, hogy én már nem nagyiékkal lakok. Na nembaj akkor ma ott alszok, és holnap elmondom, máshol lakok.
Úgy terveztem, hogy korán lefekszem mert még mindig másnapos voltam, de a tévében a kedvenc sorozatom ment, új részekkel, így hajnal egykor dőltem be az ágyamba.
...
Egy éles, sípoló hangra keltem, de úgy megijedtem hogy legurultam az ágyamról.
-Kelj fel! Indulunk futni-sípolt egyfolytában Harry.
-Megsüketülök, te elvetemült-ordítottam túl a sípolást.
-Öltözz!-sípolt.
-Ha még egyszer belefújsz abba a szarba esküszöm letömöm a torkodon-térdeltem fel az ágyra, így láttam Harryt. Elég rendesen be volt öltözve, így gondoltam nagyon hideg lehet. Kiválasztottam a ruháim és bevánszorogtam a fürdőbe, de előtte még egy utolsót sípolt a fülembe.
-Utállak-dörmögtem.
-Dehogy utálsz-kacagott, és becsaptam a fürdő ajtaját.
Sportmelltartót vettem fel, felé pedig egy nagyon bundás dzsekit, melegítő nadrágot és összefogtam a hajam.
-Kész vagyok-jöttem ki a fürdőből.
-Indulás-hesegetett kifelé. Felvettem az edzőcipőm. Haha, csak vicc volt. Nincs is edzőcipőm. Szóval felvettem egy sima Converse cipőt és kiléptünk a hideg levegőre. December vége felé járt az idő és korán reggel volt szóval lehetett olyan mínusz 4-5 fok is. Pont jó egy kis futáshoz...
Normál tempóban futottunk egymás mellett, és ügyelt arra nehogy gyorsítson a tempón hisz így is sok volt nekem elsőre, és ezt ő is tudta.
-Pihenjünk kérlek-lihegtem és azonnal le is dobtam magam egy padra.
-Ha kipihented magad, menjünk az edzőterembe-ivott bele a vízbe, amit eddig nem tudom hol tárolt, de olyan fáradt voltam, hogy meg se kérdeztem. Oda dobta nekem is a vizet, beleittam és felpattantam, mintha nem lennék a halálomon. Elsétáltunk Harry edzőtermébe ahova mindig jár. Harry bejelentkezett egy asztalnál nekem pedig vett egy hónapos bérletet. Hurrá! Elmentünk a futógépekhez, és mivel fűtés volt és meleg így levettem a bundás dzsekim, és a sportmelltartóban felpattantam egy szimpatikus futógépre. Harry köhögni kezdett.
-Jól vagy?-néztem rá, de le se tudta venni a szemét a mellemről. Jó döntés volt sportmelltartót felvenni.
-Remekül-pattant fel és egy velem szemben lévő edzőgéphez ment, amin fel kell magát húzni. Most én lettem rosszul. A karján minden egyes húzódzkodásnál megfeszültek a karján az izmok. Én pedig majdnem leestem a futópadról. Negyed órával és 1000km lefutása után leállítottam a gépet, és odasétáltam Harryhez.
-Azt hiszem mára elég volt ennyi-állt fel Harry is.
-Eljössz velem vásárolni?-böktem meg az oldalát mire úgy pillantott le rám, mint valami űrlényre.
-Vásárolni?-ismételte meg, mire bólintottam.
-Karácsonyra kéne még pár ajándék.
-Letusolok, és elmegyek veled-indult el gondolom tusolni. Mosolyogva néztem utána.
Üdén, frissen és tisztán jött ki az ajtón amin nemrég bement. Mivel Harry közelebb lakik az edzőteremhez, hozzájuk mentünk a kocsijáért.

1 megjegyzés: