9.fejezet

Meghoztam az új részt! Mivel hétfőn kezdődik az iskola így egy héten mostantól mindig csak 1 részt fogok hozni mert most megyek nyolcadikba és felvételizni fogok és tanulnom kell. Remélem azért továbbra is olvasni fogjátok a blogom :D és remélem ez a rész is tetszeni fog nektek :) Jó olvasást manók <3
Ja! Mégegyszer szeretném megköszönni Petrának a díjat :D

Szinte az egész utat csendben tettük meg. Én a gondolataimban voltam elmerülve és kíváncsi voltam, hogy hova visz, Josh pedig... gőzöm sincs min gondolkozhat de látom rajta, hogy valamin nagyon töri a fejét.
-Megérkeztünk!-mondta mire kinéztem az ablakom, hogy szemügyre vegyem hova hozott. Sehol semmi csak rengeteg fa és fű meg egy, két kavicsos út-Egy kis séta és ott vagyunk-tette hozzá majd kiszálltunk a kocsiból és követtem Josht. 5 perc séta után megállt.
-Most már tényleg megjöttünk-mondta én pedig körülnéztem. Előttünk egy kisebb méretű patak, de azért a közepén elég mély lehetett. Valami erdő szerűség lehetett. A fák ágai között besütött a nap és melegebb is volt, mint az iskolánál. Josh odament egy fához, levette a felsőjét és letette a földre, hogy arra üljünk. A szemem végigvezettem tetkós, kidolgozott testén és nyeltem egy nagyot. Huhh mintha még melegebb lenne, mint volt.
-Gyere ide! Nem harapok-mondta mire észbe kaptam a bámulásból és oda mentem majd leültem a pólójára és a hátam a fa törzsének döntöttem, Josh pedig lefeküdt mellém a fűbe. Nem szóltunk semmit, nem beszélgettünk csak mi ketten voltunk és a csönd. Csak az előttünk lévő patak hangját lehetett hallani. Már elég régóta csendben ültem ő pedig feküdt amikor odahajoltam hozzá és megcsókoltam.
-Ezt miért kaptam?-nézett rám még mindig fekve majd megnyalta az ajkát, hogy egy kis időre még érezze a csókunk.
-Csak úgy-vontam vállat és mellé feküdtem. Átölelt a vállamnál én pedig a mellkasára feküdtem.
-Minden lányt ide hozol?-néztem fel rá.
-Te vagy az első-puszilt bele a hajamba. Josht mintha kicserélték volna. Teljes más most, mint egy héttel ezelőtt. Felültem és török ülésbe elhelyezkedtem Josh pedig a lábam közé rakta a fejét és birizgáltam a haját.
Kis idő múlva a telefonom csörgésére elváltak ajkaink és felvettem.
-Haló?!-szóltam bele.
-Hol a jó büdös francba vagy?-ordított bele a telefonba Bella
-Joshal.
-Nem azt kérdeztem, hogy kivel hanem, hogy hol?!
-Nem lényeg. Biztonságba vagyok ne aggódj!-nyugtattam Bellát.
-Itt vagyok a suli előtt Harryvel-nyögte be a telefonba mire eléggé meglepődtem és ezt Josh is észrevette és felült az ölemből és azt tátogta, hogy mi van.
-Mit keres ott Harry?-ilyen hülye kérdést. Múltkor is értem jött, hogy töltsük együtt a napot.
-Beszélni akar veled!-mondta mire vettem egy mély levegőt és bele szóltam.
-Mondd meg neki, hogy este felhívom. Most le kell tennem nem érek rá. Puszi-tettem le a telefont és Josh kérdő tekintetével találtam szembe magam.
-Bella volt, hogy Harry értem ment a suliba-mondtam mire Josh álla megfeszült mire közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét.
-És most gondolom mennünk kéne-állt fel így elengedte a kezem mire a keze után kaptam és visszarántottam a földre, mellém. Háton feküdt így rá ültem lovagló ülésben és megcsókoltam. A keze a derekamról lecsúszott a fenekemre.
-Szerinted Harry fontosabb nálad?-néztem rá. Bár mióta Bella felhívott csak az jár a fejembe, hogy mit akarhatott Harry, és szívesen töltöttem volna vele a délutánom.Állj le Abby!!
...
Amikor elkezdett sötétedni beszálltunk a kocsiba, megálltunk egy autós mekinél és amíg Josh hazavitt meg is vacsoráztam.
-Köszönök mindent-kapcsoltam ki a biztonsági övem.
-Máskor is lóghatnánk a suliból-mosolygott mire csak bólintottam és adtam neki egy hosszú búcsú csókot majd bementem a házba. Nagyiék nem voltak otthon ezért felmentem a szobámba és felhívtam Bellát.
-Hello-köszöntünk egyszerre
-Meg adod a mai leckét létszíves?!-kérdeztem és elővettem egy papírt meg tollat és Bella lediktálta. Lesz mit csinálnom este az biztos. Rengeteg házi és tanulnivaló holnapra.
-Felhívtad már Harryt?-kérdezett rá mire elnevettem magam és a homlokomra csaptam.
-Elfelejtettem!-mondtam halkan hátha nem hallja Bella.
-Oké akkor én most leteszem és felhívod Harryt-mondta és megszakadt a vonal tehát tényleg letette. Várjunk csak! Nekem meg sincs Harry száma. És most, hogy a picsába hívjam fel? Menjek el hozzá? Hisz tudom hol lakik. Ezaz! Leszaladtam a lépcsőn, megkerestem a kocsikulcsom és léptem volna ki az ajtón, de előtte belenéztem a tükörbe.
...
Már fél órája kocsikázok és már rég ott kéne lennem hisz a lakásomtól 10 percre lakik Harry. Azt hiszem eltévedtem! Lehúztam az ablakom és a járdán sétáló öreg nénihez szóltam, hogy tudja-e merre van az amit én keresek, de csak ment tovább, mintha nem is hallotta volna. Lehet süket és tényleg nem hallja. Gondoltam és megkérdeztem egy fiatalabb férfit aki útbaigazított és 15 perc múlva már Harry háza előtt is voltam. Már teljesen besötétedett így mindenhonnan lámpafények szűrődtek ki. Becsengettem és egy idegen nő nyitott ajtót.
-Segíthetek?-törölte meg a kezét.
-Jó estét kívánok!-köszöntem-Abby vagyok, Harry barátja-mondtam mire a nő arca megenyhült.
-Anne Styles vagyok! Szia-fogott kezet velem és beengedett. Ahogy beléptem rögtön megcsapott valami isteni illat. A nappaliba Gemma tévézett.
-Szia Abby-pattant fel és megölelt.
-Harry húzd le a segged de gyorsan!!-ordított Gemma az öccsére mire hallottam, hogy nyílik egy ajtó és letrappol Harry. Amint meglát elmosolyodik és átölel.
-Hát te?-távolodik el tőlem majd felhúz a szobájába.
-Elfelejtettelek felhívni, de igazából nem is tudtalak volna felhívni hisz nincs meg a telószámod és gondoltam inkább eljövök-hadartam el és leültem az ágya szélére.-Nem zavarok?-néztem rá mire mellém ült.
-Dehogy zavarsz-mosolygott rám amitől nekem a szívem gyorsabban kezdett verni és a gyomrom valami furcsa érzést produkált.
-Ne haragudj, hogy nem voltam ott a sulinál csak..Josh..-mentegetőztem
-Nem baj-nevetett fel-Na mesélj mi van veled meg ezzel a Joshal?? Nem azt mondtad, hogy egy szívtelen pöcs és csak megakar dugni minden csajt?-mondta én pedig elmagyaráztam neki mindent. Annyit beszéltem, hogy a kopogás zavart meg.
-Ne haragudjatok, de kész van a vacsora-dugta be a fejét az ajtón Anne-Abby ha gondolod maradhatsz.
-Köszönöm de..-álltam fel mire Harry belevágott a szavamba
-Nincs ellenkezés! Itt maradsz vacsorára!-állt fel Harry is mire elmosolyodtam és megköszöntem Anne-nak, hogy vendégül lát engem is és lementünk a konyhába.