2013. augusztus 7., szerda

1.fejezet

Tádááá! Meghoztam az első részt :DD Remélem tetszeni fog és kommentbe leírjátok a véleményeteket :)) Jó olvasást

Mindenki feketébe,  virágokkal a kezükbe, rokonok, barátok, apa munkatársai, anya munkatársai. A pap mondta a szokásos szövegét, de nem tudtam ráfigyelni. Valaki felkeltette a figyelmem. Magas termetét rögtön észrevettem. Barna, göndör hajzuhataga volt a frufruja pedig hátra volt túrva. Fekete ing, fekete, zakó, fekete farmer és pilóta keretes napszemüveg. Lélegzetelállító volt.
-Nagyi-böktem meg a mellettem pityergő karját.-Velem szemben, göndör, barna haja van. Látod?
-Igen kicsim. Mi a baj vele?-nézett rám a szemüvege alól
-Ki az?-suttogtam halkan
-Apud munkatársának a fia. Édesapád és ő nagyon jóba voltak így gondoltam meghívom őt is-mesélte röviden én pedig a temetés többi részében elég sűrűn oda néztem ahol ő állt. Egy ilyen hatalmas nagy tragédiát szerintem soha nem fogok tudni feldolgozni. Miután leeresztették őket és beásták mindenki odajött hozzánk és részvétet nyilvánított.
-Őszinte részvétem. Nekem 5 éve meghalt a keresztapám és tudom, hogy most nagyon nehéz  neked de ha bármiben szükségetek van hívjatok-nyújtott át nekem a göndör hajú egy kis cetlit amin a telefon száma volt majd elment. Miután mindenki elhagyta a temetőt megkértem nagyit és nagypapám, hogy hagyjanak egy kicsit magamra anyáékkal. Csöndben ültem és csak sírni tudtam majd egyszer csak leült mellém valaki. Parfümjének illata rögtön megcsapta az orrom. Mennyei. Nem néztem rá csak egy fűszálat birizgáltam.
-Nem bírom felfogni, hogy ez velem történt meg. Miért? Miért pont az én szüleim haltak meg?-sírtam az idegennek.
-Sajnálom! Nemsokára jobban leszel-suttogott egy mély, rekedt hang majd ránéztem és a göndör hajú fiú nézett vissza rám.
-Te mikor tetted túl magad a keresztapud halálán?-néztem gyönyörű zöld szemeibe mire ő a földet kezdte nézni.
-A mai napig próbálom feldolgozni. Nekem nem volt senkim aki segíteni tudott volna, de neked könnyebb lesz-simogatta meg a hátam.
-Miből gondolod? Nekem is csak a nagyszüleim vannak-mondtam remegő hangon.
-Én is itt vagyok! Mindenben segíteni fogok!-kacsintott és felállt.
-Gyere!-nyújtotta felém a kezét
-Hova?-kérdeztem ijedten
-Bízz bennem!-mondta a göndör akit 2 perce "ismerek" és még a nevét sem tudom. Felálltam és követtem a göndört egy nagy fekete Range Rover-ig
-Ülj be!-utasított huncut mosollyal. Megtettem amit kér, ő is beült a vezető ülésbe és beindította az autót
-Csak létszíves lassan menj!-utaltam a szüleim autóbalesetére.
-Vigyázok rád!-mondta halkan és nekem anyáék halála óta most először görbült mosolyra az arcom. Jól esett, hogy ilyeneket mond. Alig ismertem, de bíztam benne. Bármit mondott elhittem neki. A további utat csendben tettük meg egészen egy nagy házig. Kiszálltunk az autóból, a még mindig névtelen srác megkereste a lakás kulcsait és bementünk.
-Ez a te házad?-néztem rá mire csak bólintott. Rendezetten és otthonosan volt berendezve.
-Szép-mondtam halkan
-Nem vagy éhes, Abby?-indult el a konyhába én pedig lefagytam. Honnan tudja a nevem? Meglepetten mentem a srác után. A hűtőbe keresett gondolom valami élelmet. Felültem egy bárszékre és néztem, hogy ügyköd össze valami ehetőt.
-Honnan tudod a nevem?
-Apud sokat mesélt rólad. Azt is mondta, hogy szép vagy, de élőbe még szebb vagy, mint ahogy elképzeltem-mosolyodott el mire elpirultam és az asztalt kezdtem nézni zavaromban.
-Teszik a színed. Hol nyaraltál?-jegyzete meg pimaszul.
-Szerintem váltsunk témát. Például elárulhatnád, hogy hogy hívnak-néztem rá.
-Harry Styles-nézett rám majd felemelt egy üres pizzás dobozt.-Milyen pizzát szeretnél?
-Kukoricás, gombás, sajtos-válaszoltam és Harry tárcsázta is a pizzást.
-Egy órán belül itt van. Addig megnézünk egy filmet?-vetette fel az ötletet. Letelepedtünk a kanapéra és elindult a film. Éreztem, hogy megmozdul alattam a kanapé és Harry parfümjének illatát is jobban éreztem így arra következtettem, hogy közelebb ült.
...
Harry a csengő hangjára felpattant, kifizette a pizzát és két tányérral jött vissza. Miután mindketten jól laktunk folytattuk a filmnézést és már csak arra lettem figyelmes, hogy a szemem lecsukódik és mély álomba zuhanok.



1 megjegyzés: