7.fejezet

Végre kaptam visszajelzést, hogy milyen a blog úgyhogy meghoztam az új fejezetet :D Jó olvasást puszi <3 Kommenteket még mindig elfogadok ;)<3

-Ott vagyunk már?-kérdeztem meg mivel már 40 perce kocsikáztunk és már a környék se volt ismerős.
-Itt is vagyunk!-parkolt be egy üres parkolóhelyre én pedig körülnéztem.Gőzöm sincs hol lehetünk, de szerintem az isten háta mögött.
-Itt vagyunk?-néztem rá értetlenül
-Hát innen gyalog megyünk-mosolygott majd kiszálltunk és 10 perc séta után megérkeztünk a tengerpartra.  Levettük a cipőnket én pedig rögtön szaladtam is a vízbe.
-ÁÁh!-visítottam fel-Ez nagyon hideg-jöttem ki inkább a vízből és felugrottam Harry hátára ő pedig velem együtt bemerészkedett a vízbe én meg csak nevettem

-Legalább azt mondhattad volna, hogy hozzak bikinit-ugrottam le a hátáról a homokba
-Minek? Jéghideg a víz-mutatott a hullámzó, kék vízre.
-De napozni jó lett volna. imádok napozni és imádom a meleget
-Hát akkor vedd le a ruháid és napozz!-ült le a homokba és várta, hogy tényleg vetkőzzek.
-Biztos hogy nem-ráztam a fejem és lefeküdtem mellé.
-Szóval szereted a meleget?-nézett rám mire bólintottam és folytatta-Akkor miért Londonba laksz?-mosolygott
-Apa munkája miatt ide voltunk kötve, de most hogy, meghalt...nem tudom, ide köt egy csomó emlék.
-Bocsi, nem akartam-mentegetőzött Harry és témát váltottunk.
Egészen 4 óráig lent voltunk a parton majd egy órás út után vissza értünk az ismerős helyszínekre és beültünk pizzázni majd este 6kor hazavitt és ami a bejárati ajtó túloldalán várt...
A nappaliba, a kanapén ült Josh és tévézett a nagyapámmal nagyi pedig vitte nekik a sok finomságot. Az ajtó záródására felkapták a fejüket.
-Abby az egyik barátod téged keresett és azt mondta fontos beszélni valója van veled így beengedtem-mondta kedvesen nagyi, nekem pedig most semmi kedvem nem volt Joshoz és a fontos dolgaihoz.
-Hát ha ennyire fontos akkor gyere fel a szobámba-indultam el és hallottam, hogy Josh feláll és jön utánam.
Miután bezártam a szobám ajtaját fáradtan rámeredtem.
-Mi a francért jöttél ide?-ültem le az ágyamra, de Josh csak állt az ajtó előtt, mint egy szardarab.
-Szólalj már meg!-emeltem fel a hangom
-Nem tudom...
-Mit nem tudsz?-néztem rá kérdő tekintettel.
-Hogy miért jöttem ide-nyögte ki én pedig elnevettem magam.
-Igazából arra gondoltam, hogy elmehetnénk moziba vagy ahová te szeretnél-ajánlotta fel Josh nekem pedig az állam a pincébe landolt.-Most miért nézel így?
-A nagy puncimágnes Josh Devine életében először elhív egy lányt randira?-álltam fel az ágyamról Josh pedig elmosolyodott.
-Hát...Azt hiszem igen-nézte a földet. Zavarban volt. Nem volt ahhoz szokva, hogy küzdeni kell egy lányért, hisz bárkit megkaphatott egy csábos mosoly után.
-Miért?-vontam fel a szemöldököm.
-Teljesen megőrjítesz Abby!!!-nézett végre a szemembe.-Kibaszottul fura érzés van a gyomromban ha meglátlak, vagy ha a közelembe vagy, vagy akár ha csak rád gondolok és ez baszottul nem tudom miért van-jött közelebb-Már megszoktam, hogy egy csettintésre megkapok minden lányt, de nekem te kellesz! -mondta  én pedig elnevettem magam és vártam, hogy Josh hülye spanjai előbukkanjanak, hogy ez csak egy kibaszott vicc volt, de Josh arca komoly maradt, nem ugrottak elő emberek, nekem pedig lehervadt a mosoly az arcomról.
-Hazudsz!-néztem a szemébe hátha onnan letudok olvasni valamit, de nem sikerült.-Honnan tudjam, hogy én is nem csak egy vagyok a sok ribanc közül és csak azért mondod ezeket, hogy ledönts az ágyra és megdugj majd pedig itt hagyj, mint egy darab szart??
-Csak egy esélyt adj, hogy megmutassam nem érdekel más lány!
-Na jól van-mentem oda az ajtóhoz, Josht kikerültem és kinyitottam az ajtót.-Hahóóó emberek már előjöhettek!!-ordítottam-Nem sikerült a viccetek!
-Kislányom te miért ordítasz?-jött fel a lépcsőn nagyi mire legyintettem és visszamentem Joshoz aki csak nevetett ezen az egész műsoron.
-Ezeket most komolyan mondtad?-dőltem neki az ajtónak
-Halál komolyan-mosolygott.-Szóval? Eljössz velem randira?-jött közelebb pár lépést.
-Talán.
-Talán?-kérdőn nézett rám mire elnevettem magam és bólintottam.
-Elmegyek veled-mondtam mosolyogva mire örömében átölelt és megpörgetett. Lementünk szólni nagyiéknak, hogy elmegyünk egy kicsit és már indultunk is Josh szürke BMW-be és 15 perc múlva ott is voltunk a plázánál. Kiszálltunk a kocsiból és rögtön találkoztunk is Josh egyik haverjával.
-Szevasz Josh-öklöztek le egymással.-Rég láttalak-mondta a csávó majd rámnézett-Ki ez a csinos kis bige?Csak nem??-mért végig mire kérdőn néztem rájuk.
-Még nem-jött mellém Josh miközben ezt az idióta párbeszédet folytatták amiből semmit nem értettem.
-Szabad?Kölcsön adhatnád pár órára-nézett rám...vagyis inkább a melleimre.
-Most húzzál innen a picsába mielőtt úgy pofán verlek, hogy anyád se fog rádismerni-szorította ökölbe Josh a kezét mire vigyorogva még egyszer utoljára rámnézett a fickó és elment.
-Ez ki volt? És mit akart?-néztem a szemébe, de Josh csak bámult előre ökölbe szorított kézzel. Megfogtam a kezét és kiengedtem megfeszült ujjait.
-Daniel volt és téged akart-nézett végre a szemembe.
-Nyugodj meg és menjünk be-simogattam meg a karját és megfogtam a kezét majd összekulcsolta ujjainkat és bementünk. Megvettük a jegyeket majd a popcornt meg a kólát és beültünk a moziterembe.
-Megnyugodtál?-néztem rá mire elmosolyodott és bólintott így nyugodtan kezdtem neki a popcorn evéshez.
 A film halál unalmas volt, szerintem néhányszor be is aludtam, de mások is mert hallottam, hogy valaki behorkant. Arra lettem figyelmes, hogy valaki dobál engem popcornnal így a dobáló irányába fordultam és Josh csillogó szemeivel találtam magam szembe ezért egy hatalmas popcorn dobálás lett a film végére. Épphogy kiléptünk a moziterem ajtaján amikor egy bögyös, barna hajú, miniszoknyás lány ment el előttünk én pedig rögtön Joshra néztem aki mégcsak rá sem nézett csak ment tovább. Elmosolyodtam, de addigra már Josh lehagyott így utána futottam és átöleltem.
-Egy jó pont-nevettem fel mire kérdőn nézett le rám én pedig csak legyintettem és kézen fogva indultunk el kifelé.
...
-Köszönöm az estét-szálltunk ki a kocsiból és Josh az ajtóig kísért.-A film pocsék volt, de örülök, hogy elhívtál-birizgáltam a táskám cipzárját.-Bár még mindig nem hiszem el, hogy Josh Devine elhívott randizni, de próbálom feldolgozni-nevettem fel.
-Jóéjt Abby!-jött közelebb én pedig adtam egy puszit a szája szélére mire ő utána megnyalta az alsó ajkát én meg bementem a házba.