Prológus

-Sajnáljuk! Mindent megtettünk, amit lehetett. De ez nem volt elég-mondta a doktor én pedig amint kimondta a földre zuhantam és hagytam, hogy a könnyek elárasszák az arcom. Az orvos ment tovább a dolgára mintha mi sem történt volna. Igaz, nem az ő szülei haltak meg és maradt egyedül. Már a sok sírástól alig láttam valamit. Pár nővér és orvos is megállt előttem, de csak sírtam tovább így tovább mentek. Egyedül maradtam!

Épp tanultam a holnapi töri témazáróra egy üveg nutella társaságában amikor megcsörrent a telefonom. Vidáman, nutellával a kezemben szögdécseltem el a zenélő kütyüig.
-Haló?!-szóltam bele
-Abby Montgomery?-szólt bele egy mély, férfi hang mire rögtön összerezzentem.
-Igen. Miben segíthetek?
-A Robinson Kórház főorvosa vagyok. Ön Stella és George Montgomery lánya?-kérdezett rá a hapsi én pedig lefagytam. Orvos. Kórház. Anya. Apa.
 -Kisasszony! Itt van?-zökkentett vissza a rémületemből.
-I-igen. Ők az én szüleim-mondtam halkan és már előre féltem mit fog mondani az orvos a vonal másik végén.
-Fél órával ezelőtt autóbalesetük volt. A kocsi darabokra tört, a szüleit pedig már szakorvosok vizsgálják. Ide tudna jönni?-sokkot kaptam. A nutella ki esett a kezemből.
-Me-megyek-tettem le a telefont és teljes erőmből, sikítva a falnak dobtam a kibaszott telefont. Ezer darabra tört. 
Magamra rángattam a dzsekim és futottam a kórházig. A szemem könnyes volt, alig láttam de futottam.

...
Két hét elteltével még mindig nem tudtam feldolgozni ezt a szörnyű tragédiát, de nagyiék felkerestek és így legalább nem voltam egyedül. Beköltöztek a házba és már a temetést is megszerveztük.



Remélem tetszett a prológus! :) A blog címe The Black Angel. A történet során ráfogtok jönni ki a fekete angyal ;) Örülnék pár kommentnek, hogy eddig tetszik-e, érdemes-e folytatnom stb. <3 Nemsokára hozom az első részt :D